FACEBOOK
Kulturális érték
Kreskai Boriska Kis Tiborné
1938-ban született Kiskörén. Már alsó tagozatos iskolásként dicsérték rajztudását. Erre mondják, őstehetség. Nem tanult rajzolni, autodidakta módon képezte magát élete során.
Szász Géza tanár bácsitól kapta a legemlékezetesebb dicséretet, mikor a táblára kitett sarlót és kalapácsot ö rajzolta le legügyesebben.
Bárhol járt, már gyermekként felfigyelt a falakon lógó festményekre, melyek arra késztették, hogy ezeket megfesse ő is. Otthon éjszakába nyúlóan, lámpafény mellett másolta a látott festményeket, akkor még vízfestékkel, sokszor összeragasztott papírra.
Tanárai azt szorgalmazták, hogy művészeti iskolában tanuljon tovább, de az élet közbeszólt. Apját baleset érte és hetedik osztály után kimaradt az iskolából, dolgoznia kellett. Ezek után sok-sok évig nagyon ritkán vette kezébe az ecsetet.
1996-ban nyugdíjba vonulásával nyílt meg a lehetősége, hogy legtöbb idejét a festészetnek szentelje. Azóta szinte nincs olyan nap, mikor ne húzna egy ecsetvonást.
Ha egy inspiráló képet lát, akár televízióban is, emlékezetből megfesti kiegészítve saját elgondolásával, de gyakran kimegy a Tisza partra, és természet után veti papírra a látottakat. A tájfestészet mellett a virágcsendélet a kedvenc témája.
79 évesen már fáj a szeme, de szűnni nem akaró alkotásvágya nap, mint nap munkára készteti.
