FACEBOOK
Kulturális érték, hagyomány
Az 1960-as évekig az volt a jellemző, hogy a fiatalok a saját falujukban vagy a szomszéd faluban kerestek párt maguknak. Lakodalmat mindkét háznál tartottak. Általában tavasztól őszig tűzték ki az esküvő időpontját, hogy az időjárás kedvező legyen az udvari mulatozáshoz.
Mindkét háznál már napokkal a lagzi előtt összejöttek a férfi rokonok és vesszőből, nádból, ponyvából megépítették a vendégfogadó és főző sátrat az udvaron. Üstházakban rotyogtak a finomabbnál finomabb ételek. A tyúkhúsleves elmaradhatatlan volt. Minden meghívott család vitt ajándékba egy tyúkot hozzá. Azokat előző nap kopasztották meg közösen az asszonyok, a férfiak pedig hízót és birkát vágtak. Mindezt egy-két héttel megelőzte a csigacsinálás, ami szinte egy kis lagzi volt, mert az összegyűlt asszonyrokonság a levesbe való csiga pencergetése közben énekelt, mesét mondott, nevetgélt, evett-ivott.A kétezres évekig a búcsút a jelenlegi Szent István park helyén levő piactéren tartották. Az árusok számának növekedésével később kicsinek bizonyult a hely, így áthelyezték a mai piactér területére. Pár éve viszont mióta összekötöttük a búcsút a városnapokkal, a Béke út lett a helyszíne, összekötve a közösségi tér programjaival.Már a lagzi délelőttje is mozgalmas volt. Ekkor vitték el a rokonok az 5-10 féle süteményt, ajándékot. Gyalog, kézben vitték a tortát. Ebben segítettek a szomszédok, akik örültek a lehetőségnek, mert a süteményvivőket megvendégelték étellel, itallal, sőt kóstolót is kaptak az édességből csomagolva.
Általában a padlásra rakták fel a tortákat, ajándékokat, mert máshova nem fért. Olyan volt a padlás „földje”, mint egy nagy terített asztal.
A nagy nap délutánján összegyűlt a rokonság ünneplő ruhában külön a menyasszony és külön a vőlegény házánál, s hosszú sorban énekelve elindultak mindkét helyről a községházára. Ott már a kíváncsi emberek serege, az úgynevezett nézők várták őket. A lagzis nép átvonult a templomba. Innen már együtt ment az ifjú pár az úton addig, míg le nem tértek a saját mellékutcájukba. A mulatozást külön folytatta a két család.
Vacsora után a vőlegény családja felkerekedett és nótaszóval sétáltak a menyasszony házához. Ott kikérték az új asszonyt, s magukkal vitték egy kísérővel. Éjfélre a menyasszony rokonai is utánamentek. Ekkor a menyasszony átváltotta fehér ruháját pirosra, s kezdetét vette a menyecsketánc. Van olyan hely, ahol a menyecske felkérésekor pénzt dobnak egy kondérba, de nálunk ez nem vált szokássá. Közös mulatozás után a lányos násznép az éjszaka közepén hazatért.
Nem volt vége a két ház közötti sétának, mert hajnaltájt szintén zeneszóval hazavitték a menyasszonyt, s közösen mulattak tovább. Reggel felé minden meghívott család kóstolóval tért haza.
