FACEBOOK
Épített érték, kulturális örökség
Kisköre település az Alföldön fekszik a Tisza folyó mellett. Az emberek a múltban halászattal, a XIX.- XX. Században főleg földműveléssel foglalkoztak. Egy földműves család házának berendezését, életmódját mutatja be a Tájház.
Látogatható: május 1-től szeptember 30-ig, hétfő kivételével minden nap.
A múzeum létrehozása
A társadalmi változás életmódváltozást vont maga után. A XX. század közepén az addig jellemző építkezésmód, házberendezés kezdett megváltozni. Nem volt szükség rokkára, mángorlóra, kemencére, dikóra. Ezeket kidobták, elégették az emberek. Szerencsére nem mindenki tett így, egy-egy darab még maradt a padlásokon. Így a hetvenes évek végén ezeket még össze tudta gyűjteni egy fiatal tanítónő Honvisákné Illés Mária és egy helyi földműves Sípos József diákok segítségével. Tíz évi gyűjtőmunka után, a nyolcvanas években Járdán József tanácselnök támogatásával megvették és visszaállították régi állapotába a házat. A ház Nagy Lajos módos gazda tulajdona volt. A helyreállításában sok helyi lakos vett részt a gyűjtőkön kívül önzetlenül.
A ház fala vályogból készült, teteje náddal fedett. A parasztember mindig praktikusan gondolkodott, ezért olyan anyagokat használt fel, melyek a környezetében megtalálhatók voltak. A vályogkészítéshez volt sárgaföld, búzatörek, a vízpartokon pedig nád termett bőven. A kerítést is víziakácból fonták vagy deszkából állították. Az udvarra építettek fészert, istállót, tyúkólat, kerekes vagy gémeskutat.
A házaknak három helyisége volt. Az utcára nézett a lakószoba. Itt étkeztek a középen lévő asztalnál. Esténként beszélgettek a lócán, székeken, sámlin, kemencepadkán ülve. Alvásra szolgált két vetett ágy és egy dikó. A kényelmes alvást szolgálta az ágyakba tömött szalma, melyet szalmaruhával fedtek be, és a puha pehelydunna. A szobát kemence fűtötte.
A „kemence szája” a konyhába nyílt. Innen fűtötték fel kukoricacsutkával, szőlővenyigével, kukoricaszárral. A kemencében sütötték a kenyeret, kalácsot is. A kemence és a fal közötti kellemes, meleg hely a sut, ahol gyakran játszottak vagy aludtak a gyerekek.
Az oldalfalon állt a kaszli, melyben ruhákat tároltak. A középső helyiség a konyha. A beépített tűzhelyen főzött a háziasszony. Mellette szintén beépített füstölő, főzőhely van.
Minden évben hízót vágott a család. Ennek húsát, szalonnáját itt füstölték meg, majd felvitték a padlásra.
A konyhában fontos szerepe volt a stelázsinak, melyen a konyhai eszközöket tartották. A házban mindig volt 1-2 vödör víz, melyet a vizeslócán tároltak.
A konyhából nyílt a kamra. Ott tárolták a gabonát, lisztet, féltett eszközöket. A múzeum ezt a berendezést ilyen formában nem mutatja be. Az összegyűjtött eszközök, szerszámok, edények, textilek kaptak itt helyet, melyek a parasztember életének pontosabb megismerését szolgálják.
A bemutatóterem közepén áll egy szövőszék. Ez az eszköz fontos szerepet töltött be az asszonyok életében, ugyanúgy, mint a rokka. A rokkán fonták meg az általuk termesztett kendert, lent. A fonálból pedig a szövőszéken vásznat szőttek. Nagyon egyszerű merkolással (keresztszemes hímzés), pilkázással (szövésminta) díszítették.
