Épített érték, kulturális örökség

Kiskörei Római Katolikus Templom

A kiskörei templomról 1732-ben esik először említés, amikor is megjegyzik, hogy kálvinista prédikátora van, katolikus lelkésze nincs. 1761-ben a kiskörei templom a katolikusok kezébe került.

Az elhagyott templom restaurálására 1749-ben 138 forintot utaltak ki a cassa parochorumból. 1752-ben ugyaninnen további 243 forintot kaptak a templom javítására. Majd 1762-ben újabb 13 forintot és 36 koronát kaptak a gerendákra és zsindelyekre. Az 1767. évi canonica visitatio elmondja, hogy a templom igen régi, szűk és rossz állapotban van. A fatorony összedőléssel fenyeget. Egy oltára van, sekrestyéje nincs.

1775-ben új templom építésébe kezdtek. A falakat márciustól az év végéig 9 kőműves végezte Klause Mátyás pallérsága alatt. 915 forintba került a falak megépítése. A kőfaragó munkát Miller János végezte. Az 1776-ra elkészült ablak- és ajtótokokat Schönich Mátyás egri asztalos készítette. Az ácsmunkát Máhr Menyhért egri ácsmester készítette 1777-ben, ekkor már csupán 5 kőműves legény dolgozott a templomon. Vittmann Antal egri festő 1777-ben bearanyozta a keresztet, mely az építkezés végét jelentette. A templomban található szenteltvíztartót Schnattmann Mihály tárkányi márványfaragó készítette. Schmitt Ferenc egri asztalos templompadokat készített. A főoltárt és a tabernákulumot Steinhauser Antal egri szobrász alkotta. Vittmann Antal egri festő a főoltár architektúrafestményét, Huszár Ferenc egri piktor pedig az oltárképet festette.

Az 1810.évi canonica visitatio, bár tágasnak nevezte a templomot, de tornya és teteje már ekkor sérült volt és a boltozatokon is mutatkoztak már a beázás nyomai. Renoválása a következő évben megtörtént. Ekkor az egyik oltára Pál, a másik Péter, a mellékoltára pedig Mária tiszteletére volt megszentelve. Az 1819. évi vizsgálat szerint ismételten vakolásra szorul. Ekkor három harang volt a templomban, közülük a legöregebbet Barkóczy áldotta meg 1746-ban. 1822-ben Klobusiczky Péter szatmári püspök –kegyúr arannyal átszőtt díszes kazulát (miseruha) ajándékozott a templomnak. 1834-ben az elavult oltárkép helyett a kegyúr egy pesti festővel 500 forintért új oltárképet festetett, szintén Péter és Pál tiszteletére. 1842-ben a templomot kívül és belül is újravakolták.

A paplakot 1766-ban Zwenger József építette 205 forintért, 30 mázsa gabonáért, 2 sertésért, ám az összes építőanyagot és a segédmunkásokat a munkáltatónak kellett biztosítania.

A templom műemléki védelem alatt áll 2245 törzslapszámon és 5765 KÖH azonosítószámon.

Berendezés

FŐOLTÁR: Egyszerű fehér sztipesz, részben aranyozott részekkel. Ajtaján a kalász és a szőlő emblémái között feszület látható. Aranyozott, faragott fa, a 18. század második felében készült. Jobb és bal oldalon egy-egy sematikusan és naturalisztikusan fogalmazott adoráló () angyal, a 19. század elején készült.
GYERTYATARTÓ: 6 darab aranyozott és faragott fa, baluszteres karcsú szárral, a 18. század végén készült.

FŐOLTÁRKÉP: Aranyozott ovális keretben Szent Péter és Szent Pál mártíromság előtti pillanatát ábrázolja. Az apostolok lába előtt kard és kereszt található. Mögöttük római katonák, fölöttük a mártír koszorú és a pálmaágat hozó angyal Olajvászon, Sajóssy Alajos alkotása a 19. század második feléből.

KERESZTELŐKÚT: Felsőtárkányi szürke márvány. Ovális átmetszetű, vájatolt törzsén ovális gerezdes medence. Fehér-arany, festett fa kútháza henger idom, két ajtóval. Gerezdes tetőzetén szoborcsoport Keresztelő Szent János és Jézus alakjával. Mögöttük sugárkévén lebegő galamb. Aranyozott és ezüstre festett fa. Alsó rész Giovanni Adami, a fölső Mózer József műve.
SZÓSZÉK: Fehér, részben aranyozott fa. Ívelt tölcséres alján fonadékos díszek, kosarának oldalain forgó rozetták körül le, leveles, rocaille-os keret. Függönyös hangvetőjén volutás oromzaton sugárkévés galamb. Eger, XVII. század vége.

PADOK: Tölgyfa, volutásan faragott, szegett peremű oldalfákkal. Két oszlopban nyolc-nyolc padsor.

MELLÉKOLTÁR: Sztipesze eredetileg a főoltárhoz tartozott. Antependiumát újabban szent sírrá alakították. XVIII. század vége.
SZENTELTVÍZTARTÓ: A bejárat mellett jobbra, tárkányi szürke márványból faragott és csiszolt, kagyló alakú munka. XVIII. század vége.

SEKRESTYESZEKRÉNY: Festett fa, háromfiókos alsó részén konzolos, háromajtós, illetve fiókos tabernákulum áll. Oldalt volutás perem. 1770 körül készült.

Felszerelés

KEHELY: Aranyozott ezüst, sima korongos talp, gerezdes szárgyűrű, baluszteres peremén kihajló csésze. Peremén alul beütött 13-as szám és „K” névbetű pajzsokban. Talpán belül 1817-es vésett évszám. Magassága 23 cm, talpátmérője 13,8 cm. Magyar, 1820 körül.

ÚRMUTATÓ: Aranyozott réz, ovális talpboltozatát négy hajlított pilaszter osztja. A mezőket trébelt rokokó rocaille-ok és rózsák díszítik. Kúpos szárán galléros gyűrű, háromoldalas, díszváza idomú nódusz. Sugárkévéje előtt rokokó lángnyelves cartouche az Atyaisten plasztikus alakjával. Az ovális ostyaházat finom rajzú, rokokó leveles, ékköves keret övezi. Magassága 57 cm, Talpátmérője 19,8 cm. Eger, 1760 körül.

FÜSTÖLŐ: Öntött és vésett sárgaréz. Orsó idomú testén alul gerezdek, plamettás peremszegély, magas, áttört, kúpos fedelén három szárnyas angyalfej. Három láncon függ. magassága 27 cm, talpátmérője 6 cm. Empire, Eger, 1820 körül.

HARANG: Öntött bronz, közepén Szent Péter és Szent Pál alakjait ábrázoló domborművel. Vállán körírat: „FVDIT ME JOSEPHINE JUSTEL ADRIAE 1788”. Alsó peremén körírat: „CVRAVIT EPISCOPALIS PAGUS KISKÖRENSIS…”
2014-ben Magyar Csilla Polgármester pályázati úton felújíttatta külsejét. Eltávolították a kerítést, így körbe sétálható lett. A parkosított környezete a látogatók pihenését szolgálja.